Idén két rendhagyó kezdeményezéssel készültünk a magyar költészet napjára. A versrészleteket tartalmazó kukamatricák kihelyezése mellett felkértük Jacsó Pál miskolci kortárs költőt, hogy írjon egy verset az alkalomra. Az „Analóg” című mű József Attila Mondd, mit érlel című versének ihletésére született, és a környezetvédelem, valamint környezetünk tisztántartásának kérdéseire irányítja a figyelmet.
A vers nemcsak írott formában készült el: munkatársainkkal közös versmondással keltettük életre, amelyről felvétel is készült. Kezdeményezésünkkel egyszerre tisztelgünk egy másfél évszázados szakmai hagyomány előtt – hiszen idén 150 éves a miskolci hulladékszállítás –, és párbeszédet indítunk arról, miként tekintünk azokra a mindennapi tevékenységekre, amelyek csendben, mégis nélkülözhetetlenül biztosítják egy város működését.
A program a Makuka 150 emlékév részeként valósul meg, amelynek célja, hogy közelebb hozza, érthetőbbé és emberközelibbé tegye ezt a sokszor háttérben maradó, mégis alapvető jelentőségű területet.
A videó megtekinthető az alábbi LINKEN.
A teljes vers pedig itt olvasható:
Jacsó Pál: Analóg… (2026)
Mondd, mit érlel annak sorsa,
aki eldobálja a szemetet,
kiskutyái: Fifi meg Morzsa,
szimatolva az utcát-teret,
névjegyüket a járdán hagyják,
sárgásbarna lesz cipőd talpa,
de sokszor bizony szelektív
még a gazdi emlékezet.
Mondd mit érlel annak sorsa,
akinek kemény a seprűnyél,
s nem lesz jóbarátja a lapát,
de a mindig tiszta udvar,
a meszelt falú házzal együtt,
néhány évig túléli még
a rendszerető nagypapát…
Mondd, mit érlel annak sorsa,
aki a sittet a Bükkbe hordja,
a kályhát, a kanapét, a karosszéket,
s ha rajtakapják, se bűn- se szégyenérzet.
Arcán a gőgösök ravaszsága.
Mért nincs nálunk a rendeseknek
egy rögtönítélő hatósága?
Mondd, mit érlel annak sorsa,
aki az avart elégeti,
aki a komposztról még nem is hallott,
de önmagát kis kertészlegényként
a szomszédasszonynál fényezi.
S mondd, mit érlel annak sorsa,
aki szabadnapján, önkéntesként
összeszedi a szemeted:
cipeli, konténerbe hordja
a megunt, árva plüssmackókat,
meg pelenkahegyeket.
Fizetséget nem kap érte,
jó szót is csak keveset,
hálát pedig nem is vár,
míg sok közömbös ellendrukker,
ha lekopott a felnijéről
mind a tükörradiál,
a fáradtolajos kannával
az erdőszélig meg sem áll.
De vannak rendes milliók is:
tiszta udvar és tiszta ház.
Kik tudják: a munka becsület dolga,
s kéz a kézzel kezet ráz.
Így nő majd fel egy felelős,
új digitális nemzedék,
büszkén hordva a szívében
analóg kis nemzetét.